Bölcsesség a nézetek mögött

Wisdom Beyond Views (WBV)

 

„A bölcsesség a tudatosságnak az a minősége, amely képes világosan felismerni a valóság jellemzőit.”

Khentrul Jamphel Lodrö Rinpoche

 

 

 

A weboldalon megjelenő összes kép Lola Lonli engedélyével került felhasználásra.
Köszönjük #lolalonliart, hogy megosztotta velünk művészetét – lolalonli.com

maytreya

Amit igaznak tartunk, azt valóságként éljük meg.

Nézeteink formálják valóságélményünket.

Azt, hogyan látjuk a világot – és önmagunkat benne.

Ahogy haladunk belső, vertikális utunkon, változik a világ és önmagunk megélése, látása, értelmezése.
Mélyen meghúzódó nézeteink a valóságról és az énünkről idővel átalakulnak.

Ez azonban feszültséget hordoz: miközben a nézeteinkhez való ragaszkodás megakadályozhatja tudatosságunk nyílását, ezekre a nézetekre mégis szükségünk van ahhoz, hogy eligazodjunk az itt és mostban.

Hogyan oldható fel ez a látszólagos ellentmondás?

A válasz kulcsfontosságú:

  • ha túl szorosan azonosulunk az éppen aktuális nézeteinkkel, azzal megállíthatjuk bennünk a tudatosság emelkedését— foglyai leszünk saját meggyőződéseinknek.
  • ha elengedjük aktuális nézeteinket, nem leszünk képesek navigálni a világban — egyre inkább a tehetetlenségbe, felelőtlenségbe vagy akár a nihilizmusba csúszhatunk. 

A bölcsesség növekedése abban rejlik, hogy megtanuljuk ezt az ellentmondást egyre tudatosabban és finomabban kezelni – saját belső világunkban éppúgy, mint kapcsolatainkban.

 

Mi a WBV ajánlata?

A valóság a nézeteid mögött húzódik meg – Ismerd fel, tudatosítsd és engedd, hogy ez a nézőpont finoman, szelíden átitassa a tudatod mindennapi működését.

A nézetek szintjén nincs abszolút igazság –
csak a nézeteken alapuló valóságteremtési folyamat.

Ez a nézőpont egy "metanézet" a nézeteidről: olyan belső tudatosságminőség, amely – egyre mélyebben beépülve a működésedbe – lehetővé teszi, hogy valóságélményedet tudatosan formáld.
És ezáltal fokozatosan, egyre nyitottabbá válj a valóság igaz természetének megtapasztalására.

Miközben ügyelsz arra, hogy nem csinálsz ebből a "metanézetből" egy olyan újabb nézetet.

Röviden: hogy tudatosan, egyre bölcsebbé válhass.

Kinek szól a WBV?

A WBV tanulási tere neked szól, ha...

  • Felelősséget vállalsz, és elköteleződtél amellett, hogy a benned élő tudatosság ápolása életed egyik központi feladata.

  • Készen állsz arra, hogy felülvizsgáld és szükség esetén átalakítsd legmélyebb meggyőződéseidet, nézeteidet – azért, hogy ne korlátozzanak, hanem támogassanak utadon.

  • Tudod, hogy ennek része az is, hogy az, amit "én"-nek tartasz, folyamatosan alakul, formálódik ebben a folyamatban.

  • Átalakulásodat a szeretet és az együttérző cselekvés ereje mozgatja.

  • Hiszel benne, hogy ez az út egyre mélyebb értelemhez, belső békéhez és harmóniához vezet.

  • Elkötelezted magad amellett, hogy életed és cselekedeteid által ebbe az irányba hívd mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülsz – embereket és érző lényeket egyaránt.

Itt nem kapsz kész válaszokat.
De találsz kereteket, amelyek segítenek kaput nyitni arra a belső térre, ahol a válaszok már most is ott élnek benned.

birdtree1

„Minél erősebb a nemtudásunk és az önmagunkkal szembeni elfogultságunk, annál korlátozottabbá válik tudatosságunk képessége – mintha láncokkal megkötnénk a valódi természetünket.
Hogy megszabaduljunk ezektől a korlátoktól, át kell vágnunk magunkat a nemtudás és az önelfogultság minden formáján, mert csakis akkor lesz képes tudatunk természetének veleszületett tisztasága teljes mértékben megnyilvánulni.
Az akadályok egyszerű eltávolítása azonban nem elég, hanem ki is kell alakítanunk azokat a feltételeket, amelyekkel biztosítjuk, hogy ezek az akadályok nem térnek vissza.
Ezt úgy érhetjük el, hogy tudatunkat teljesen rászoktatjuk egyrészt a bölcsességre – amely felismeri a valóság magasztos ürességet [másként az abszolút igazságot] – másrészt a minden dolgot magába foglaló, nem-referenciális cselekvő együttérzésre.
A tudatnak ez a két aspektusa, a bölcsesség és a cselekvő együttérzés úgy működik, mint a madár két szárnya.

Együtt lehetővé teszik számunkra, hogy magasan a korlátjaink fölé emelkedjünk, és megteremtsük a Buddhaság feltételeit.

Ahogy a nagy Kadam mester, Atisha Dipamkara gyakran mondta: «A bölcsesség módszer nélkül béklyó. A módszer bölcsesség nélkül béklyó.» E két tudati minőség egyike sem elegendő önmagában. A szeretet és az együttérzés módszere nélkül nincs hely az életünkben a változásra, mivel a fókuszunk egyszerűen túl szűk ahhoz, hogy a bölcsesség hatékony legyen. Ezzel szemben bölcsesség nélkül a szeretetünk és együttérzésünk felszínes és korlátozott marad. Mindkét minőségre szükségünk van, ha a [spirituális utunkon] sikeresek akarunk lenni.”

Khentrul Jamphel Lodrö Rinpoche

A WBV felépítése

Hogyan néz ki a csoportos tanulás, amire hívunk?

A CCT-n megtanultakra építünk

CCT-n megtapasztaltuk az együttérző cselekvés és a szerető kedvesség kombójának transzformatív erejét, valamint a hozzájuk kapcsolódó szemléletmódot. A WBV olyan értelemben a CCT  folytatása, hogy bevezet a bölcsesség buddhista szemléletű megértésébe, amit követhet a bölcsesség személyes belátás alapon kifejlesztése. Hiszen Fred Kofman szavai alapján:

„A bölcsesség együttérzés nélkül könyörtelenség, az együttérzés pedig bölcsesség nélkül gyámoltalan.”

A CCT keretei alapján szerint folytatjuk a következők szerint:

  • 12 hetes program
  • Heti két órás csoportos foglalkozás  - ami magában foglal tudásátadást, csoportos gyakorlatokat, egyéni és csoportreflexiókat
  • Napi meditációs gyakorlatok
  • Feladatok a hétköznapokra, hogy gyakorolhassuk a bölcsességet a nézeteink viszonylatában

Szeretnéd a WBV-t a CCT tapasztalati alapjaival kezdeni? 

  • Csatlakozz a 2025 szeptemberében induló CCT intenzív kurzushoz, amely szeptember 12-től négy péntek délutánon át segít elmélyülni a cselekvő együttérzés gyakorlatában.
  • A kurzus még a WBV kezdete előtt befejeződik, így lehetőséged lesz megtapasztalni a CCT transzformatív erejét, és ezzel az élménnyel indulhatsz neki a WBV folyamatának.
  • A Compassion Dynamics 2025-ös további tanfolyamairól, azok egymásra épüléséről itt olvashatsz.
fishcalendar

Mi történik a 12 hét alatt?
A WBV utazás állomásai

A buddhista pszichológia szemléletén keresztül lépünk be a belátáson alapuló bölcsesség kiművelésébe: 

  1. hét: Szerződés; Igazam van és nincs: A relatív igazság 
  2. hét: Az én igazságom és a mindenek igazsága. A három igazság: relatív, konvencionális és abszolút.
  3. hét: Nem igazság van, hanem valóság teremtési folyamat
  4. hét: A felnőttkori mentális fejlődés szintjei: szocializált, önirányító és öntranszformáló tudatosság
  5. hét: Törzs - ego - eco:  A tudatosság szintjei bölcsesség és együttérző cselekvés tengelyeiben
  6. hét: A következtetés létrája, mint bölcsesség kiterjesztő intervenciós eszköz
  7. hét: A bölcsesség útja: a flexibilis tudatosság kialakítása – a Rimé filozófia lényege
  8. hét: Vipassana bevezetés 1. - az énérzet illuziójának megkérdőjelezése    
  9. hét: Vipassana bevezetés 2. - a dolgok önlétezéséről való nézet megkérdőjelezése
  10. hét: Vipassana bevezetés 3. - az állandóság és lineáris idő nézetének megkérdőjelezése
  11. hét: Vipassana bevezetés 4. - a pusztán a külső valóságban keresett boldogság szenvedésnélküliségének megkérdőjelezése
  12. hét: A WBV belátásainak integrálása a mindennapokban 


Buddhista gyökerek

A nézeteken túli szabadság felé

„Amikor az óceánt nézzük, azt látjuk, hogy minden hullámnak van eleje és vége. Egy hullámot összehasonlíthatunk más hullámokkal, és nevezhetjük szebbnek vagy kevésbé szépnek, magasabbnak vagy alacsonyabbnak, hosszabb vagy kevésbé hosszú ideig tartónak. De ha mélyebben megnézzük, akkor látjuk, hogy egy hullám vízből van. Miközben a hullám életét éli, a víz életét is éli. Szomorú lenne, ha a hullám nem tudná, hogy víz. Azt gondolná: "Egy nap meg kell halnom. Ez az időszak az én életem, és amikor megérkezem a partra, visszatérek a nemlétbe." Ezek az elképzelések félelmet és gyötrelmet okoznak a hullámnak. Segítenünk kell neki eltávolítani az én, a személy, az élőlény és az élettartam fogalmait, ha azt akarjuk, hogy a hullám szabad és boldog legyen.

 Egy hullámot fel lehet ismerni egyedi jellegzetességei alapján - magas vagy alacsony, kezdődő vagy végződő, szép vagy csúnya. De a víz világában nincsenek ilyen megítélő elképzelések. A relatív igazság világában a hullám örömtelinek érzi magát, amikor emelkedik, és szomorúnak, amikor lezuhan. Azt gondolhatja, hogy "magasan vagyok" vagy "alacsonyan vagyok", és felsőbbrendűségi vagy alsóbbrendűségi komplexus alakul ki benne. De, amikor a hullám megtapasztalja valódi természetét - ami a víz -, minden komplexusa megszűnik, és túllép a születésen és a halálon.

 Gőgössé válunk, amikor jól mennek a dolgok, és félünk a bukástól, vagy attól, hogy kevesek vagy elégtelenek vagyunk. De ezek relatív elképzelések. És amikor ezek az elképzelések megszűnnek, akkor teljesség és az elégedettség érzése jelenik meg. A felszabadulás a megítélő elképzelések világából a valódi természet világába való átlépés képessége. Szükségünk van a hullámok relatív világára, de ahhoz, hogy valódi békét és örömöt érezzünk [és ez az, ami oly sok mai emberből hiányzik], szükségünk van arra is, hogy átéljük a vizet, lényünk alapját. Nem szabad megengednünk, hogy a relatív igazság bebörtönözzön minket, és megakadályozza, hogy átéljük az abszolút igazságot. Ha mélyen belenézünk a relatív igazságba, behatolunk az abszolútba. A relatív és az abszolút igazságok egymásba fonódnak. Mindkét igazságnak, a relatívnak és az abszolútnak is van értéke.”

 Thich Nhat Hanh, Buddha tanításának szíve

 

Mi az értéke a „relatív” és „abszolút” igazságnak?

A relatív és abszolút igazságot együttesen a buddhizmusban a kettős igazságként nevezik.
A „kettős igazság” – mint minden eleme a buddhizmusnak – nem egy filozófia vagy teológiai tételezés, kinyilatkoztatás, hanem a vertikális emelkedést lehetővé tévő mentális eszköz.
Hogyan is használhatjuk ezt az eszközt?
A kettős igazság tanítása szerint a fenti metafora szavaival valódi természetünk a víz élménye, ami a tudat békés, sérthetetlen, a formák mögött meghúzódó megismerő, eszmélő természetének feleltethető meg.
A víz nem más, mint a mindenhol jelenlévő, mindent átható, örökös körforgásban lévő, önmagából folyamatosan átalakuló formákat kibontó Élet.
A hullám az örökké áramlásban, mozgásban lévő víz felszínen megjelenő lüktetése, energiájának pillanatról pillanatra változó manifesztációja.

  • Amikor magunkat a hullámmal azonosítjuk – ez a relatív igazság tapasztalása, a belső valóság élménye.
  • Amikor átéljük, hogy a víz vagyunk – ez az abszolút igazság tapasztalása, a rejtett valóság élménye.

Amíg nem tudunk a kettős igazságról, nagyon könnyen a relatív igazságunk kizárólagos fogságába eshetünk. Ez az, amikor erősen ragaszkodunk az énünkhöz. Azt hisszük, hogy én, mint egyén abszolút függetlenül, önmagamban létezem. Mintha egy vízcsepp azt mondaná, én vagyok a víz. Vagy egy élőlény egy sejtje azt mondaná, én önmagamban létezem, és ez a gazdatest csak azért van körülöttem, hogy kiszolgálja az én igényeimet.

seven_seven
orif

A relatív igazság fogságában le vagyunk szakadva az egészről. Nem veszünk tudomást arról, hogy részei, megnyilvánulásai vagyunk egy rajtunk túlmutató, szavakkal ki nem mondható nagy egésznek, az életnek, a tudatosságnak. Így ezt a „leszakadtság illúzióját” kölcsönösen egymásra projektáljuk, és így a kollektív szellemi vakság állapotában önmagukban létező alkotórészek rendszereként éljük meg a világot. Aztán ezzel az alapvetéssel értelmezzük is a világot: elemezzük, szétboncoljuk, feldaraboljuk, „disszekcionáljuk”. Majd a darabjaiból az énünk szerinti hasznosságból kiindulva újra összerakjuk. Közben továbbra sem észleljük, vesszük észre, hogy mi is az egész, és így magányosnak, sérülékenynek érezzük magunkat.
Ebben a sérülékeny, magányos állapotban felidézhetjük az abszolút igazság létezését, ami reményt, hitet, iránymutatást adhat arra, hogy milyen irányba „programozzuk át” magunkat belátásaink, döntéseink, cselekedeteink által. Az abszolút igazságról való tudás mutatja azt az irányt, ahol nagyobb az egység, a béke, az elfogadás, a szeretet. Ahol jelen van a környezettükkel való kölcsönös függőség tudatossága, az egyénünkön túlmutató, cselekvő jóság. Ennek az iránynak a kijelölése és relatív igazságunk ebben az irányban való folyamatos meghaladásának lehetősége az abszolút igazság értéke.
A relatív igazság leminősítése és az abszolút igazság idealizálása is lehet egy tévút. Ez az, amikor úgy érezzük, hogy az életünk a földi siralomvölgyben egy szenvedés, büntetés – a dolgoknak, az életünknek az Itt-és-Mostban nincs értelme. A mennyország, a paradicsom, az abszolút valóság valahol odaát van. Máshol, mint itt. És ebbe a másik világba át lehetne szökni, hétköznapjainkból át lehetne oda menekülni. Itt, ebben a földi világban mindegy is, mi történik velünk, mert ebben a világban a sorsunk meg van írva, mások ítélnek meg, mások döntenek helyettünk, rólunk. „Nincs is sok értelme részt venni ebben az egészben”. A boldogságot ideiglenesen ott és akkor találjuk meg, amikor „kicsekkolünk”. Amikor illúziókba menekülünk. Ezt tehetjük párhuzamos virtuális valóságokban való elmerüléssel, vagy akár kémiai tudatmódosító szerek használatával.
A relatív igazságról való megfeledkezéshez tartozhat a spirituális út félreértelmezése is, például amikor a jógát, a meditációt, vagy akár a templomba járást átmeneti feltöltődésként, nyugtatóként használjuk, majd a „szeánsz” után folytatjuk az értelmetlennek tűnő mindennapjainkat.
Az is lehet, hogy megéljük az abszolút igazságot, amikor a „Minden és a Semmi Egy”, de ez az élmény csak extrém külső körülményekhez kapcsolódva, életünket kockáztatva, vagy a mindennapi életükből kiszakadva, dezintegrált módon, szigetszerűen jön létre.
Ezekben az esetekben emlékeztethetjük magunkat a relatív igazságunkra: Emberként életünket individumként is éljük. Ezáltal vagyunk képesek egyénként felelősséget vállalni, dönteni, életünknek irányt adni. Valójában nincs hova menekülni a jelenből, egyetlen lehetőségünk van: a relatív valóságunkban az életnek értelmet adni, és ezt az értelmet egyre jobban realizálva önmagunkat az Itt-és-Mostban minden pillanatban alakítani. A kérdés, hogy vállaljuk-e ezt a felelősséget, adunk-e tudatosan irányt? Milyen irányt adunk az utunknak, és történtetjük-e életünket az általunk eldöntött irányba? Ez a relatív igazság értéke.

A WBV időzítése

A három hónapos közös utazás

A WBV kurzus 2025 őszén indul, online formában Zoom-on.

A kurzus kezdő időpontja: 2025.10.07.
Kedd esténként fogunk találkozni– 18.00-20:00 óra között.
A csoportos foglalkozások időpontjai:

  • Október 7, 14, 21, 28;
  • November 4, 11, 18, 25;
  • December 2, 9, 16;
  • Január 13; 

Az időpontokat az oldalon lévő Google naptárban is megtalálod.

A következő WBV várható időpontja 2026 tavasz.

 

A Compassion Dynamics 2025-ös további tanfolyamairól, azok egymásra épüléséről itt olvashatsz.

 

A program díja

Compassionate árazással

Árak helyett felajánlásban gondolkodunk. Különböző felajánlási szinteket kínálunk, hogy ki tud választani azt, amelyik a pénzügyi helyzetedhez leginkább illeszkedik. Ha a lenti kategóriák nem illeszkednek az élethelyzetedhez, és további anyagi támogatásra van szükséged a részvételhez, kérjük, írj az info@compassiondynamics.co címre. Senkit sem utasítunk el anyagi nehézségek miatt.

Screenshot 2025-02-11 at 13.06.10

A kurzusokat 6 és 18 fő közötti létszámú csoportok számára szervezzük.

Javasolt felajánlási összeg

185.000 HUF 

Ez az az összeg, amely hasonló terjedelmű önismereti kurzusok magyarországi piaci árát tükrözi.

Felajánlás

110.000 HUF

Ha a javasolt felajánlás összege meghaladja a jelenlegi anyagi lehetőségeidet, akkor válaszhatod ezt a  díjat.

Compassion Dynamics fenntartó

240.000 HUF
 
Ha szeretnéd gyakorolni a nagylelkűséget, és ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy a tanfolyam elérhetővé váljon azok számára is, akik kevesebb forrással rendelkeznek, mint te.

Érdeklődés a WBV

vagy más, 2025 őszi Compassion Dynamics képzés iránt